Hat éves korom táján ez volt a "mindennapi kenyerünk". De tényleg. Anyukám heti átlag ötször sütötte meg, és a heti öt kalácsot egy hat meg hároméves kákabélű lánygyermek úgy puszilt be, hogy egy morzsa nem maradt utána. 
Hozzávalók / 4 adag

A tésztához
50 dkg finomliszt
30 g élesztő
2 db tojássárgája
5 dkg porcukor
80 g vaj
1 kk só
3.5 dl tej

A tetejére
1 db tojássárgája

Elkészítés

Egy deci kézmeleg tejben egy mk porcukorral megfuttatjuk az élesztőt.
A lisztet egy tálba szitáljuk, és mélyedést készítünk a közepébe.
Beleöntjük a felfuttatott élesztős tejet, és a körülötte lévő lisztből csak annyit keverünk mellé, hogy galuska állagú legyen.
Megszórjuk egy kis liszttel, letakarjuk, és kb. 20 percig kelesztjük meleg helyen.
Ha duplájára nőtt a "kovász", az egészet összedolgozzuk a maradék tejjel, a tojássárgákkal és a cukorral. Jó sokáig gyurmázzuk, pont addig, amíg a kezünk és a tál oldala is tiszta lesz.
Akkor 2-3 adagban beledolgozzuk az olvasztott vajat, amíg a tészta az egészet be nem issza, és szép hólyagos nem lesz (nem fogok hazudni, nem kevés idő)
Meleg helyen letakarva duplájára kelesztjük.
Lisztezett deszkára borítjuk, lazán átgyúrjuk. Három részre vágjuk.
Lazán, rázogatva három egyenlő hosszúságú-vastagságú rudat formázunk belőlük, és szépen összefonjuk őket. A két végét alulra hajtjuk, csak hogy szebb legyen.
Innentől két módon folytathatjuk: vagy vajazott sütőlemezre tesszük, és letakarva ismét megkelesztjük, vagy, ha formakalácsot szeretnénk, akkor egy jó méretes, vajazott püspökkenyér formába tesszük, és letakarva úgy kelesztjük duplára.
A tetejét megkenjük tojássárgával, és előmelegített sütőben 200 fokon kb 40 perc alatt aranyszínűre sütjük.
Ha kész, kiborítjuk a formából, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Langyosan fogyasztjuk. Az egészet.